Marosvásárhely-Encs, 2009.
április 17-19.
Egy szép áprilisi hétvégén
vendégül láthattuk erdélyi testvérgyülekezetünk küldöttségét, kik közül a
legtöbben énekkaruknak, a Dalárdának a tagjai.
Nem az első találkozásunk
volt velük, mivel több, mint egy évtizedes baráti, testvéri kapcsolat fűz össze
bennünket. Utoljára 2005-ben mi vendégeskedtünk náluk, ők hat évvel ezelőtt
jártak itt, de a Dalárda is szerepelt már Encsen, 2001-ben. Több év kimaradás
után nagy volt a várakozás mindkét részről.
Szász Zoltán nagytiszteletű
úr, a Marosvásárhely-Szabadi úti Egyházközség lelkipásztora és felesége gondosan
megszervezték az utazást, Bede István, a dalárda karvezetője pedig felkészítette
kórusát, hogy az encsi templomban Istent dicsérő énekekkel szolgáljanak a
vasárnapi istentiszteleten. Említésre méltó színfoltja volt a vendégseregnek az
a holland házaspár, Kees Schilder és felesége, akik éppen Marosvásárhelyen
tartózkodtak, az ottani gyülekezet vendégeiként, és akik mindenképpen
csatlakozni kívántak az utazókhoz, hogy megismerjék magyarországi
testvérgyülekezetüket. Láthatóan jól érezték ők is magukat, s reménység szerint
jó hírünket viszik hazájukba.
A vendégek pénteken délután
érkeztek, „hozva” egy kis frissítő esőt is magukkal. Az encsi abaújdevecseri és
fügödi hívek szép számmal jelentkeztek a vendégek ellátására, s a templomban
való hálaadó ima és köszöntés után ki-ki otthonába vitte régi, vagy új
ismerősét.
A szombati nap Miskolc
város néhány nevezetességének megismerésével telt. A Kossuth utcai templomban
Csögör Orsolya lelkipásztortól kaptunk rövid ismertetést a templomról és a
gyülekezetről. Ezután a szomszédos Egyházkerületi Székházban Taracközi Gerzson,
a Missziói Központ igazgatója tartott vetítéssel egybekötött tájékoztatót a
Kerület, és benne a Missziói Központ munkásságáról.
Rövid betekintést nyertünk
a Nyilas Misi házba, majd az avasi templomhoz sétáltunk fel. Eközben tanúi
lehettünk a Kossuth szobor mellett a Magyar Nemzetőrség megalakulásának 161-dik
évfordulójára tartott megemlékezésnek.
A város legrégibb
református templomáról Hangó István lelkipásztor tartott részletes beszámolót,
majd a Hermann Ottó múzeum Reneszánsz Kiállításában gyönyörködhettünk, melynek
címe Mátyás országa.
Ekkorra már valamennyien
megéheztünk, s az autóbuszokban fogyasztottuk el otthonról hozott elemózsiánkat,
miközben a buszok Diósgyőr felé vették az irányt. Az eddig borongós időjárás
verőfényesre változott, és így igen kellemes volt a vár, és annak kiállításainak
bejárása, a vártoronyból tökéletes kilátás kínálkozott a Bükk hegységre és a
városra egyaránt.
Hazaindulás előtt az egyik
nagyáruházban még bevásárlásra is jutott idő.
A nap fáradalmainak
kipihenésével és éjszakába nyúló beszélgetésekkel telt aztán az idő, hogy majd
vasárnapra virradva az Isten házában gyűljünk össze. Az igehirdetés szolgálatát
a vendég lelkipásztor, Szász Zoltán nagytiszteletű úr végezte. A Dalárda,
melynek tagjai a karzaton foglaltak helyet szép műsorral szolgált, dicsérve az
Istent, és gyönyörködtetve a híveket. Nagy Sándor főgondnok úr szónokolt még,
köszöntve a vendégek nevében a helyieket. Az alkalom legszebb közös énekünkkel,
a Himnusszal fejeződött be.
Az ünnepi ebédek
elfogyasztása után nem sokkal 4 óra előtt kigördült a román rendszámú busz
magyar utasaival, hogy mintegy 10 órás utazás után otthonukba térhessenek
nyugovóra, egy rövid éjszakára.
Jó volt újra találkozni
határokat zökkenőmentesen átlépni, s átélni az együvé tartozás felemelő
érzését.
Isten velünk,
viszontlátásra!