Tábor Isten Igéjéről és Isten igenjéről.

Mint minden indulás nehéz volt. Azonban az imádság segített. S a három felpakolt autó elindult Bózsva felé.

Az első nap nem csupán a helykeresés, a barátkozás, de naposok beosztásának napja is volt egyben.

A második napon megcéloztuk Kőkaput, ahol megcsodáltuk a szép királyokról készült faszobrokat, majd jött egy kis séta, néhány fénykép és a visszaút. Mivel a busz elment így a kisvonatos utazás után egy gyalogos utazás jött. A Pálháza - Bózsva közötti két és fél km-es távot mind együtt tettük meg. Nagy volt az elszántság, s persze a meleg is, de mindnyájan megérkeztünk.

S nem is csoda, hogy a kirándulások, az esti nagy beszélgetések után bizony nehezen ment a felkelés és a reggeli torna, de a hét végére mindenki belerázódott.

A reggeli után pedig irány a templom, ahol megkaptuk az aznapi Igét. S elgondolkodhatott azon a csapat, hogy milyen is lehet az Isten Igéje. Mert lehetett az Isten Igéje olyan, mint a szívbe elültetett mag. Lehetett olyan, mint a méz, s adhat örömet, de meg is ítélhet, vagy utat is mutathat.

A csütörtöki nap a strandé volt. Sátoraljaújhelyen keresztül Sárospatakra vezetett az utunk, ahol a nagyobbak a Református Ifjúsági Találkozó Csillagpontjára, a többiek a strand medencéjébe vándoroltak.  A nagyok élvezettel kapcsolódtak be az előadásokba, a kisebbeket pedig nem lehetett távol tartani a csúszdától.

Az utolsó előtti nap a pihenésé volt, amikoris a hazaút előtti nagy tábortűzre és az esti előadásra készülhettünk. Két csapat volt, amely a megtisztelő első helyért versenyzett: a ’Zárba illő kulcs’ és a ’Krisztus serege’. Mindkét csapat derekasan küzdött, hogy nyerjen, mind a reggeli tornák sorversenyén, mind a csapatjátékokon, amikor a reggeli Igét dolgozták fel, mind pedig a nap folyamán kiadott feladatokban.

Az utolsó este a tábortűz mellett mindenkinek mutatnia kellett valamit a tábor életéből.

Voltak nagy örvendezések és nagy sírások is. De maradtak kedvenc énekek, nagy barátságok, s olyan jövendő konfirmandusok, akik nagy élményekkel mentek haza a gyülekezeti táborból: hogy részt vettek egy héten, ahol Isten Igéje volt a téma, s egyben arról is hallhattak, hogy Isten Fia által Igent mondott az ő életükre.

/Molnár - Kovács Edit irása/